Gótikus irodalomtörténetecske

A gótikus irodalom története I.

A kezdetek

A gótikus irodalom, - amit némelykor gótikus horrornak is nevez a külföldi irodalomtudomány – a modern irodalomnak egy olyan fajtája ami a horrorirodalom és romantika elemeit ötvözi. Maga a gótikus elnevezés ( angolban gothic novel/gothic fiction) Horace Walpole Az otrantói kastély (1764) című, a gótikus irodalom egyik alapművének tekinthető könyvének alcímeként bukkan fel először, ugyanis Walpole könyvét „gótikus történet”-nek nevezi.(a gothic story). Az első gótikusnak tekinthető mű az előbbiek nyomán tehát Walpole Az otrantói kastély című kisregénye. (The Castle of Otranto).Ez tulajdonképpen leegyszerűsítve egy kísértet sztori. Szerencsére magyarul is olvasható, ellentétben sok igen kimagasló a műfajba tartozó művekkel. Walpole, aki a saját maga által megfogalmazott gótikus irányelvek szerint is alakította életét, például felépítette a méltán híres Strawberry Hill nevű kastélyát, amit teljes egészében a valóban gótikus elemek felelevenítésével alakított ki igazi angol kísértetkastéllyá. Nem csupán életmódjában összpontosított olyannyira a gótikára, hanem művében is kombinálja a középkori románc elemeit a modern regény elemeivel, mindezt gótikus környezetbe helyezi. A gótikus regényekben innentől kezdve súlyos hangsúlyt kap a helyszín, sőt innentől kezdve válik toposszá a kastély, ami szinte minden gótikus regényben kötelezően megjelenik, kiegészülve más kötelező gótikus elemekkel, mint a természetfeletti jelenségek, lények (kísértetek, vámpírok, szörnyek), rejtett ösvények, ajtók, titkos folyósok, titkok, melyek előbb utóbb mindig kiderülnek.
A következő állomás a gótikus irodalom történetében Clara Reeve Az öreg angol báró című könyve (The Old English Baron 1778), aki a Horace Walpole által kitaposott ösvényt folytatva, és azt a 18. századi realizmussal kiegészítve folytatja a hagyományt. Sajnos arról nem tudok, hogy ezt a könyvet lefordították-e magyarra..
Ann Radcliffe továbbfejleszti a gótikus stílust, nála a természetfeletti már úgy jelenik meg mint a vizsgálat tárgya, nem eleve elfogadott jelenség mint Walpole-nál. Radcliffe sikerei teszik a gótikus regényt népszerűvé, sajnos igen sok kevésbé jelentős utánzója akad, gyakran igen silány minőségben. Radcliffe Udolpho rejtelmei (The Mysteries of Udolpho1794) című könyve lesz az első igazi gótikus bestseller.
Nem csupán angol földön hódít az új irodalmi stílus, szinte párhuzamosan az angol irodalomban való elterjedésével, a kontinensen is felüti fejét több helyen. Franciaországban roman noar-nak nevezik, német területen Schauerroman-nak, de a stílus kontinentális megfelelői gyakran sokkal sötétebb árnyalatúak, mélyebb bűnöket tárnak fel, sokkal inkább kihangsúlyozzák a horrorisztikus elemeket. A kontinentális stílus legszebb gyümölcse kétségtelenül Mathew Gregory Lewis A szerzetes (The Monk 1796), amely tulajdonképpen a stílus paródiájaként is olvasható – ettől kezdve az önirónia is egyik jellegzetes stílusjegye lesz a gótikus irodalomnak. A katolikus egyház is parodisztikusan jelenik meg könyvében, mely antikatolikus hagyományt Radcliffe utolsó művében, Az Itáliai-ban (The Italian) továbbfejleszti.
Sade márki szintén felhasználta a gótikus stílusjegyeket, mint keretet műveiben főleg a The Misfortunes of Virtue –ben, bár főleg kritizálta ezt az irodalmi hagyományt.
Hasonlóan jelentős szerzők voltak még ebből a korszakból Jan Potocki és E.T. A. Hoffman.
A gótikus irodalom legjelentősebb korszaka a romantika korára esik, ebben a korszakban keletkeznek olyan jelentős művek, mint Mary Shelley Frankeinstein-je(Frankenstein; or, the Modern Prometheus 1818), vagy John William Polidori, A vámpír-ja (The Vampyre 1819).



A romantika korabeli gótikus irodalmat a romantikus költők éppúgy alakítják, mint a prózaírók. Coledrige The Rime of the Ancient Mariner és Christabel  című költeménye, valamint Keats La Belle Dame sans Merci (1819) és Isabella, or the Pot of Basil (1820) című költeményei, melyekben megszületnek a gótikus irodalomra olyan nagyon jellemző misztikus, gyakran túlvilági nőalakok. Lady Caroline Lamb Glenarvon (1816) című művében megszületik az úgynevezett byroni hős, akinek az írónő által ismert Lord Byron volt a prototípusa (a regényben ’Lord Ruthven’). A byroni hős ettől fogva szintén toposszá válik, állandó szereplője lesz a gótikus regényeknek, melyekben gyakran megjelenik ez az „őrült, gonosz és veszélyes” figura. A híres költő Byron, szintúgy vendége lesz annak a híres estének, ami az egyik leghíresebb és talán legfontosabb gótikus regény megszületését eredményezi. Rajta kívül ott tartózkodik még Percy Bysshe Shelley, Mary Shelley, és John William Polidori. A baráti társaság Shelley-ék Villa Diodati nevű házában gyűlik össze, kísérteties történetek elbeszélésével és kitalálásával szórakoztatják egymást. Ez az este a gótikus irodalom két fontos alapművét eredményezi, az egyik, a már többször említett Frankeinsten, amit szokás még a science-fiction alapkövének is definiálni, valamint Polidori A vámpír című elbeszélését, ami a vámpírikus irodalom egyik alapműve. Majd a későbbiekben látni fogjuk milyen szerteágazó, és széles skálán mozog a gótikus irodalom kánonja, s milyen sokféle alműfajt eredményezett, ezek közül a science fiction és a vámpír irodalom csupán egy egészen elenyésző réteg. Mary Shelley Frankeinsteinjével már a morális mondanivaló is fontos elemévé válik a műfajnak. Egy késői képviselője a tradicionálisan gótikus irodalomnak Charles Maturin Melmoth the Wanderer (1820) című műve, mely kiválóan kombinálja az anti-katolikus mondanivalót és a byroni hős toposzát.


A viktóriánus gótika

Edgár Allan Poe a legfontosabb újra interpretálója a gótikus irodalmi hagyománynak.
Elődje G.W.M. Reynolds, aki gótikus horror ponyva-trilógiájával Poe előfutárának tekinthető( Faust (1846), Wagner the Wehr-wolf(1847) and The Necromancer (1857)című műveivel. Egy másik jelentős ponyva még az ismeretlen szerzőtől való híres Varney, a vámpír sorozat. (1847). Ezek a tulajdonképpen ponyvairodalomba tartozó művek Poe világának egyik legfontosabb előzményének és inspirációjának is tekinthetőek. Poe leginkább a tradicionális gótikus elemekre és karakterei pszichologiai indokaira koncentrálva különleges atmoszférát teremt elbeszéléseiben. Az Usher ház vége (The Fall of the House of Usher 1839) című elbeszélésében jelenik meg az úgynevezett „lelki terror”, ami a klasszikus gótikus toposzok közül az egyik legmasszívabb, az arisztokratikus gőg, halál és őrület toposzaival egyetemben.
A kút és az inga (The Pit and the Pendulum" 1842) című elbeszélésben a spanyol inkvizíció kritikáját adja, folytatva a Radcliffe, Lewis és Maturin által teremtett anti-katolicista hagyományt. Poe Az ovális portré (The Oval Portrait 1842) című elbeszélésében szintén felfedezhetünk Radcliffe-i elemeket, és magának Ann Radcliffe-nek a nevét is a szövegben.
A viktóriánus gótika két fontos regénye a Brontë nővérek tollából az Üvöltő szelek (Emily Brontë Wuthering Heights 1847) és a Jane Eyre (Charlotte Brontë Jane Eyre (1847). Mindkettő a maga nemében páratlan, örökérvényű mondanivalójával és halhatatlan alakjaival, a korabeli angol romantika legszebb alkotásai, melyek a női gótika és a feminista irodalom gyöngyszemei. Louisa May Alcott A Long Fatal Love Chase (1866 írta, de csak 1995-ben publikálták) című könyve, majd Elizabeth Gaskell meséi (The Doom of the Griffiths (1858) Lois the Witch, és a  The Grey Woman) tovább folytatják a női gótikus hagyományt.

Sheridan Le Fanu Silas bácsi (Uncle Silas 1864) és Carmilla című elbeszélései, amiket a In a Glass Darkly (1872) című elbeszéléskötetében publikált, folytatják Radcliffe és Walpole kastély toposzát, és Polidori által teremtett vámpír alak hagyományát. A Carmilla c. elbeszélés Bram Stoker Drakula című 1897-ben megjelent művének egyik legfontosabb előzménye, melyben a leszbikus vámpírnő, Carmilla a vámpirikus irodalom kétségkívül egyik legizgalmasabb alakja.
A viktoriánus gótika fontos írói közé tartozik többek között Charles Dickens, több regényével (Oliver Twist (1837-8), Bleak House (1854) The Mystery of Edwin Drood (1870); valamint az úgynevezett “urban gothic” stílusát megteremtő  Robert Louis Stevenson Dr. Jekyll és Mr. Hyde különös esete (Strange Case of Dr Jekyll and Mr Hyde (1886).Az urban gothic-hoz tartozik még Oscar Wilde Dorian Gray arcképe című és Henry James A csavar fordul egyet című műve. A legtöbbet emlegetett és legismertebb viktoriánus gótikus regény Bram Stoker Drakula című regénye. Említésre méltó még Amrose Bierce művészete. A viktóriánus korbna megszületik a gótikus regény paródiája, Jane Austin Northanger Abbey (1818) című regénye, melyben a naív főszereplőnő a túl sok gótikus regény olvasása után önmagát gótikus heroinaként képzeli el és ezek miatt keveredik furcsa kalandokba.

A poszt viktoriánus gótikus irodalom


folyt. hamarosan..