Rövid kritika Angela Carter A kínkamra és más történetek című kötetéről
Nos, már hosszú ideje el akartam olvasni ezt a könyvet, és jó sokáig vadásztam rá, mire sikerült hozzájutnom. Emiatt nagy várakozásokkal vágtam bele az olvasásba. Az elbeszéléseket, tőlem szokatlan módon sorrendben olvastam, lehet emiatt is fogott meg leginkább a legelső elbeszélés, a címadó Kínkamra című. Ez a történet a klasszikus Giles de Rais történetére, avagy Kékszakáll vára c. történetre hajaz. (Az előbbi egy valóban élt történelmi alak, aki a mi magyar szörnyünkhöz Báthory Erzsébethez hasonlóan nem dicsekedhet túlzottan pozitiv histográfiai megítéléssel, az utóbbi pedig a belőle költött csöpögős legenda.)
A lényeg, hogy nekem tetszett, mondjuk kicsit viccesnek találtam, hogy nem menti meg a vak lovag, meg az asszonyka sem elég találékony, hanem az anyukának(!) kell megmentenie leányát a gonosz férj karmaiból.
Ezután pár nem túl izgalmas elbeszélés következik (ez csak az én véleményem, lehet valaki számára az lesz!), amit egy nagyon jól sikerült és elég rövid, de igazán csattanós novellácska követ A hóleány című. Aztán következett az én személyes kedvencem A szerelem házának úrnője, ami egy Nosferatu ivadék vámpírleány és biciklis angol gavallérjának románcáról szól, nem túl pozitív végkifejlettel. Nos, eddig tartanak a tartalmilag különböző mesék- ami ezután jön, az tekinthető a Piroska és a Farkas Grimm mese többszörös feldolgozásának, ugyanis itt három olyan elbeszélés következik, amely a farkasember mítoszt próbálja körüljárni, érdekfeszítő módon egyébként. Számomra a Farkas Alice című volt a legérdekesebb, ami engem némileg Kaspar Hauser történetére emlékeztet, de ha már amúgy is a német kultúrkörnél, a Grimm fivérek mesekönyvénél vagyunk, ez valahol teljesen természetesen jutott eszembe. Nos, hát ennyi. Angela Carter mindenesetre érdekes szerző, jó olvasni, igaz néhol számomra túlzottan cicomás, de elképesztő ötletei vannak. Természetesen elbeszéléskötete részét képezi a gótikus irodalomnak, igaz sok mágikus realista elem is belibben a sokszor vérfagyasztó(?) szüzsébe. Csak ajánlani tudom. Kellemes olvasmány. :)
"A reggeli fényben elenyészem; csak a sötétség szüleménye voltam."
 | ||||||
| Angela Carter |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése