Hosszas tipródás után végül rávettem magam ennek a méltán sokat emlegetett műnek az elolvasására, szégyenszemre csupán csak most a napokban. Már a borító is megfogott, mivel az Ulpius ház által nemrég újra kiadott könyv igazán szép köntösbe helyezi ezt a régi, de már megszületésekor is nagyon modernnek tűnő szöveget. Semmit sem von le a regény élvezetéből számomra, hogy megközelítőleg 200 éve írták. Csodálattal adózom Mary Shelleynek, aki a regény írásakor mindössze 17! éves volt, s elbűvölőnek tartom, hogy tudott ilyen viszonylag jól megalapozott, filozófiai, morális és természettudományos szempontból a kor elméleti hóbortjainak és divatjainak bőven teret engedő szöveget papírra vetni. Mivel még nem olvastam teljesen végig, ezért csupán 'érzéki' benyomásaimról tudok számot adni. Leginkább a fenséges, festői természeti leírások ragadtak eddig meg, mivel elsősorban vizuális típus vagyok. A szöveg hangneme gördülékeny, bár néhol a kor romantikus túlkapásainak megfelelően kissé érzelmes, bő lére engedve az emberi érzések kavalkádját, de azt kell, hogy mondjam csöppet sem ódivatú, hanem nagyon is modern mű ez. Leginkább persze a morális tartalom kap hangsúlyt, de nem szabad megfeledkezni róla, hogy ez az angol lady a számára rendelkezésre álló szegényes irodalmi hagyományokból kiindulva oly messzire jutott, mint kevés író azóta is.Számomra úgy áll ez a regény az angol romantikában magányosan, de pislákoló lángcsóvaként, mint a középkori japán irodalomban Muraszaki Gendzsije. Épp olyan egyedülálló, és újszerű. Semmit sem vesztett mondanivalójából, és csak csodálattal lehet adózni alkotójának, mégha néhol kissé több a lelkesedés is benne, mint a formai kiválóság.
 |
| Ulpius-ház Könyvkiadó, 2007 |
 |
| Mary Shelley |
 |
| Egy régi Frankeinstein borít |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése