Joseph Sheridan Le Fanu – A báró meg a kísértet

 Le Fanu Carmilláját sokan ismerik, de azt kevesen tudják, hogy ez a kiváló úriember híres elbeszélésénél még kiválóbb irományokat hagyott örökül a világnak. A báró meg a kísértet című kisregénye talán az egyik legsikerültebb alkotása. Számomra különösen vonzó az a „ködös Albion”-beli misztikum, ami itt a kísértethistória hátterét adja. Leginkább azokat a részeket szeretem a szövegben, ahol a szereplőkkel épp nem történik semmi különös, csupán belepi őket az író által oly plasztikusan, szinte már élőlényként ábrázolt köd. Ezekben az igazából a misztikum megteremtésére és időhúzásra szolgáló részekben tűnik elénk Le Fanu írói nagysága, ami az olvasó ilyentén megvárattatásán s a vele való macska-egér játékban ölt testet. Ez a különös szöveg, amelyet a nagyszerűen kidolgozott jellemek sokszínűsége, érzékeny humor és játékos irónia sző át az egyik legkedvesebb szöveg lett számomra a gótikus rémregények soraiban. Ugyanazt a jól leplezett nagyságot és gazdag fantáziát látom benne, mint amit Mervyn Pyke-nál csodálok, s elképesztő számomra, hogy lehet egy történet, melynek szereplői közül igazából egyikkel sem tudok azonosulni mindvégig ilyen izgalmas és érdekes s mégis ezer szállal az angol próza hagyományaihoz kötődő. Nemhiába nevezik Le Fanu-t az „angolt Poe”-nak, hűvös angolságával – melyben mindig egy csipet irónia s megkockáztatom néhol groteszk is van – képes ugyanazt a hatást elérni, mint az amerikai íróóriás, csupán kevésbé harsány és ijesztő, hanem jóval visszafogottabb, áttetszőbb, illékonyabb, misztikusabb és gyakran jóval humorosabb eszközökkel.

„Kevés félelmetesebb élmény van, mint ködbe kerülni egy ilyen hegyoldalon, melyet miként ezt is – imitt-amott váratlan meredélyek szabdalnak. Ezenkívül egy másfajta érzés is hat  a képzeletre. Az elhagyatott tájon, ha ily módon borul ránk az éj, sajátos, hideglelős borzongás fog el, mikor az áruló közeg beburkol minket, s rajta keresztül a képzelet által felidézett alakok észrevétlenül közelíthetnek meg és állhatják utunkat.”