„A megboldogult Diedrich Knickerbocker hátrahagyott írásaiból”

Washington Irving elbeszéléseiről elég keveset tud a magyar olvasó, pedig az említett úriembernek köszönhetjük többek között a Tim Burton film által elhíresült Álmosvölgy legendáját. Irving elbeszéléseiben főleg az újvilágbeli holland telepesek hiedelemvilágát ismerjük meg. Képtelen kísértethistóriákról, csudálatos eseményekről ad hírt a Diedrich Knickerbocker álnéven megjelent írások zöme. Az egyik legismertebb a Rip Van Winkle című elbeszélés, melyben a lustálkodó, hóhányó főszereplő Rippel különös kaland esik meg a Kaatskill hegyekben tett egyik sétája során. Ezt a történetet én Sheridan Le Fanu általam korábban említett A báró és a kísértet c. elbeszélésével kötném össze, ahol szintén az erdő rejtekén más kor kísérteteivel találkozik a báró. Rip esete annyiban más, hogy nála még körülbelül 30-40 évnyi időzavar is bekövetkezik, s amit ő egy éjszakának vél a hegyen, az több emberöltőnyi idővel ér fel a szülőfalujában. A másik és Irving talán leghíresebb elbeszélése Az Álmosvölgy legendája, amit a Tim Burton feldolgozás jócskán kiszínezett és elvitt a gótikus rémtörténetek irányába, holott inkább egy nagyon jó humorú, tömény iróniával megírt történetről van szó. Irving csetlő-botló falusi tanítója, Ichabod Crane Burtonnél szerencsétlenkedő városi detektívvé válik, aki Johnny Depp alakításának köszönhetően lassan kinő szerencsétlenkedéseiből, megküzd a fejnélküli lovassal és elnyeri a bögyös Katrina szerelmét. Az eredeti elbeszélés Ichabodja azonban egy sokkalta hétköznapibb, mókásabb figura, akit más sem érdekel, csak hogy mikor mivel töltse meg a hasát, és a gazdag Katrinának is csupán azért udvarol, mert a kertben szaladgáló tyúkokat, pulykákat és kacsákat már pecsenyeként képzeli el és már előre folyik a nyála mindeme számára elérhetetlen lábasjószágra. Az elbeszélésben persze nincs boldog végkifejlet, itt nem a fejnélküli lovassal, még csak nem is egy kósza kísértettel kell megküzdenie Ichabodnak, hanem egy féltékeny tenyeres-talpas legénnyel, Brommal, aki végül is elnyeri Katrina kezét, miután a tanító egy éji mulatságból hazafelé tartva eltűnik állítólag a „jótékony” fejnélküli lovas kísértetnek köszönhetően. Természetesen nem derül ki, hogy mi történt a derék Ichaboddal, de valószínűsíthető, hogy Brom tréfájának esett áldozatául.

Nos, igen szegényesnek tűnik első ránézésre az eredeti cselekmény, amit Tim Burton képzelete jócskán kiszínezett a filmben, de nekem személy szerint sokkal szimpatikusabb ez a csetlő-botló, kissé közönséges, állandóan korgó gyomrú házitanító, mint a Depp által megformált kissé steampunkos figura. És azt is könnyű észrevenni, hogy a derék hollandus kísértetetek Burtonnél ijesztővé, fenyegetővé válnak, s a csodálatos csipkelődő, fanyar humorból ami az elbeszélést olyan élvezetessé teszi semmi nem marad a filmadaptáció világában.

                                                                  Washington Irving

Az említett elbeszélések a következő linken olvashatóak: Washington Irving - Vázlatkönyv