A 17. században, ismerős tájakon (Lőcse, Sopron) játszódó
regény első ránézésre történelmi regénynek látszik, de többen tartják gótikus
regénynek is. Talán a régies, szép, míves nyelvezet, a végig érdekfeszítő,
gyakran különös álmokkal, szép költői leírásokkal átszőtt, kalandos történet
miatt engem is rabul ejtett ez a páratlanul megírt szöveg. A főszereplő, egy
németajkú városi polgárleány Orsolya, aki a Bocskai feldúlta Magyarország
történelmi viharainak kellős közepén mégiscsak az örök női vágyra, a
szerelemre, szépségre, gyermekáldásra, boldogságra való törekvést testesíti
meg, de sajnos egy túlzottan puritán, s
az ő érzelmi habitusának nem sok teret adó korban, ahol vágyainak kiéléséért
halál várna rá, ha azok – a mai kor emberének oly kis ostoba semmiségek – nem
maradnának titokban.
Az ő lelki gyötrelmeinek, hányattatásának lehetünk tanúi a
regény lapjain, s kapcsolatának apjával (akiről időközben kiderül, hogy nem is
igazi apja) való alakulásának, mely kezdetben a normális apa-lánya szeretet,
később a bűnös szenvedélyek, s még később a közösen elkövetett bűn elleplezésével
gyötrelmes egymástól való függésé válik. Bennem a regény keserédes utóízt s
gótikusan nyomott hangulatot keltett, miközben gyönyörködtem a lassan és
barokkosan hömpölygő szép magyar mondatotokban.
.jpg)
A könyv teljes terjedelmében olvasható az alábbi oldalon :
Megjegyzések
Megjegyzés küldése