Mary Shelley Mathilda című regényéről
Mary Shelley, aki kikerülhetetlen szerző, ha gótikus regényekről van szó nem csupán a Frankeinstein méltán híres szerzője volt, hanem több hasonlóan izgalmas mű írója is. Ezek közül a maga korában talán a legtöbb vitát kiváltó műve a Mathilda című kisregény, mely olyan társadalmi és szexuális tabukat feszeget, mint a családon belüli erőszak, szerelem, vérfertőzés; és a kor szentimentális irányzatainak megfelelően az öngyilkosság wertheri hagyományát folytatja. Irodalmárok vitatkoznak azon, hogy a Mary Shelley életében oly fontos szerepet játszó emberek közül kik mely regénybeli szereplőnek feleltethetők meg, s mennyi a valóságalapja a regénynek. Mary Shelley életéről tudjuk, hogy több gyermekét is elvesztette, valamint édesanyja, a szintén híres írónő Mary Wollstonecraft Mary születése után gyermekágyban meghalt, és még azt is tudjuk, hogy húga Fanny öngyilkos lett - mindez épp elég ihletésül szolgálhatott Marynek eme szöveg megírásához, és elég feltűnőek is a párhuzamok a regény történései és élete eseményei között. A regénybeli apa alakja sokban hasonlít Mary igazi apjának William Godwinnek alakjához, aki lányának egyik legfőbb kritkusa, majd regényeinek egyik kiadója is volt, de a valóságban valószínűleg nem volt köztük természetellenes kapcsolat, hanem normális apa-gyermek viszony. A híres feminista, fiatalon elhunyt édesanya idealizált alakja is valószínűleg önéletrajzi ihletésű, s nem nehéz felismerni Woodwille alakjában a tragikusan korán elvesztett férj, Percy Byshee Shelley alakját. Mary Shelley élete bővelkedett tragikus fordulatokban, s nem lenne csoda, ha megkísértette volna az öngyilkosság gondolata, s épp ezért az sem véletlen, hogy ez a regény olyan kérdéseket feszeget, melyek a saját korában a kimondhatatlan dolgok területéhez tartoztak, s egy író, ha szeretett volna ezekről a társadalmi tabukról írni kénytelen volt egy olyan műfajhoz nyúlni, mely elég tág keretet adott, hogy a valódi mondanivalót megossza, de ugyanakkor el is rejtse az arra méltatlan olvasó elől.Ezért kellett a gótikumhoz, mint esztétikai kategóriához nyúlnia.A családon belüli szerelem bűnös s visszatetsző volta - ma is méltán botránkozunk meg a hasonló történeteken- annyira nem volt kimondható abban a korban, melyben ez a szöveg megszületett, hogy apja "undorító és utálatos" jelzővel illette s nem is akarta kiadni, míg lánya el nem végzi a szövegen a kellő korrekciókat. Láthatjuk, hogy egy efféle témákat feszgető mű sikerhez vezető útja elég zötyögösnek ígérkezett, de mindennek ellenére a Mathilda lett Mary Shelley a Frankeinstein után legnépszerűbb műve. A kisregény kellőképpen sötét, reménytelen világa, a szereplők közt keletkező feloldhatatlan feszültség, az emberi érzelmek rendkívül széles, alaposan bemutatott spektruma, a korabeli filozófiai eszmék ismertetése, mind mind olyan intenzív, plasztikus a romantikára oly nagyon jellemzően hatásos, hogy azon csodálkozom nem követték tömeges öngyilkossági hullámok a könyv kiadását. Persze a szöveg posztumusz kiadása jóval később 1959-ben történt, mikor már nem voltak romantikus emberek, sem rossz sem jó értelemben Európában. A kisregény világában tehát a téma gótikus, a kimondhatatlan dolog textualizálása lehetetlen, ezért kénytelenek vagyunk a sorok között olvasni, a bűn, melyről nem illik beszélni, melynek megtörténtéről csak sejtésünk lehet a betűk közti üres helyeken lapul. Engem ez a szép, bár sokszor fullasztóan szomorú kisregény nagyon emlékeztet az Üvöltő szelek érzelmektől túlfűtott, feszültséggel, uralhatatlan szenvedélyekkel teli világára.
"Nem tudjuk, hogy mit jelent számunkra ez a világ, mely furcsa keveréke a jónak és a rossznak.De ide helyeztek bennünket, hogy itt éljünk és reménykedjünk. Nem tudom, hogy mi a remény; de van egy jó, amit állandóan keresnünk kell; és ez az, ami a földi életünk feladata." -mondja Woodville, s hasonlóan szép gondolatokat, olvashatunk bűnről, bűnhődésről, magányról, a földi lét értelméről, s gyönyörködhetünk a szebbnél szebb tájleírásokban, egy végtelenül romantikus, gótikusan összetett és kellőképpen okosan megszerkesztett szövegvilágban.
Mary Shelley
Megjegyzések
Megjegyzés küldése