A londoni köd regénye

 W.S. Reymont - A vámpír című regényéről


"Tíz év!Kísértetek űznek!Fölkelnek a holtak!- hajtogatta, mintha az emlékek ellen védekeznék. Hiába, hirtelen szertefoszlott a homály, s a feledés hosszú évei, a viharzó új élet hordaléka alól egyre gyakrabban, egyre hatalmasabban, hangosabban törtek elő a régmúlt echói. 
Alig emlékszem erre a szerelemre, alig emlékszem!- vetette oda kihívóan a szívének, nyugtalanul várva a válaszát, de szíve meg sem remegett, nem dobogott hevesebben, nem emésztette a vágy, csak előtűnt ama szörnyű pillanatok emlékezete. Az utolsó nap, amelyet szökése előtt az országban töltött, megint ott derengett agyában, és belémart az emlékek tűhegyes ragadozó fogaival. 
Lassan haladt a kocsi, fogatok, omnibuszok és automobilok végtelen láncolatába szorult. Szürke és hideg ködbe borult a város. Mintha végtelen folyamban özönlenének a megszámlálhatatlan emberhangyák."

Részlet W.S. Reymont - A vámpír c. regényéből

Reymont, aki Nobel díjas szerző volt; a szecessziótól, érzéki csalódásoktól, szeánszoktól, spiritisztáktól, keleti guruktól hemzsegő 19. század végi Londonba helyezi regényének cselekményét. Az álmodozó, és nem túl reális Zenon két nő között őrlődik. Képtelen eldönteni, hogy az angyalian kedves, intelligens szőke Betsy-t vagy az ördögien vonzó, különös, démonikus szépségű Daisy-t válassza. Végül, hogy még nehezebb dolga legyen előkerül egy régi szerelem, Ada is. Daisyről kiderül, hogy vámpír és az amúgy is lassan hömpölygő cselekmény menthetetlenül halad a nem túl szívderítő végkifejlet felé.

Reymont regénye a gótikus regények azon alfajához tartozik, amelyek a vámpirizmusból merítik tematikájukat, s akárcsak híresebb képveselői eme műfajnak (Drakula, Carmilla) ő is bőven kimeríti a vámpirikus klisék eszköztárát. Ami engem fölöttébb megragadott ebben a könyvben, az nem is a témája volt, még csak nem is a történet, hanem London ábrázolása. Reymont regényében a köd élőlényszerűen hömpölyög a főszereplő körül, plasztikus, kiismerhetetlen, heterogén, anyagszerű. Úgy viselkedik mint egy élőlény, körülveszi Zenont, majd a kellő pillanatban, amikor épp Daisy jön vele szemben eloszlik. 

Nagyon nehezen tudtam a főszereplővel azonosulni, ennek ellenére élvezhető könyv volt, de ha nem így ábrázolná a várost, ahogy csak Reymont tudja, azt hiszem megőrültem volna a sokszor túlcizellált, túlmisztifikált, fullasztóan túldíszített, szecessziós szövegtől.



Megjegyzések