Bizonyára mindenki emlékszik a csodálatos és hátborzongató Csáth Géza novellára, ami egy gusztustalan és félelmetes békáról (is) szól. Én most persze korántsem erről fogok írni, de hogy a békáktól (és kígyóktól) való kora gyermekkori viszolygásom miatt ne váljak végképp nevetségessé, azért most is a békákra fogom a nemtetszés dolgát, amit egy könyv váltott ki belőlem természetesen. Körülbelül fél éve találkoztam valahol az interneten a Szeghalmi Lőrincz írói álnévbe bújtatott szerző (Alt Krisztián) első könyvével a Levelek az Árnyékvilágból cíművel. A magyar könyvkiadásban szokatlan eljárással a könyvhöz még hatásvadász videóajánló is készült, így egy ideig minden vágyam az volt, hogy ezt a könyvet is elolvashassam. Hát ez a vágy elég hamar teljesült is, mivel elég közel lakom az omniózus Tudásközponthoz, ahol ez is beszerezhető. Gondolhatjátok milyen nagy hévvel vetettem bele magam az olvasásba, főleg, hogy az egyébként ízlésesen sokat sejtető és a kortárs vektorgrafikát felhasználó borító is elnyerte a tetszésemet. Nos, nekem egy jókora csalódás volt ez a könyv. Még nem sikerült végigolvasnom, mert töredelmesen bevallom, hogy még a századik oldal előtt végképp beleuntam, és bár igyekeztem rávenni magam a folytatásra, még nem sikerült és most már kétlem is hogy fog, bár még nálam van a könyv és időnként vetek rá egy reménytelen pillantást. Mindenesetre érdekes próbálkozás egy elsőkönyves szerzőtől, aki próbálja a 19. századi orvosi, jogi és hétköznapi beszédfordulatokat korabeli hitelességgel felhasználni, és egy korai rémregény homályos történetét felvázolni. Nem mondom, hogy rossz, csak éppen valahol elveszik a nyelvhasználat stilizáltsága mögött, a szereplők valahogy üres bábokká válnak, pont olyan megfoghatatlanok és ködösek, amilyennek a fantasztikus történéseknek kéne lenniük a regény világában. Valahogy épp a hús-vér emberek válnak túl könnyeddé, jobb szó híján azt kell mondjam üressé. A békás eset egyébként, amivel kezdi a szöveget, vagyis amivel a történet indul egy ténylegesen 19.századbeli újságcikk vitájából ihletődött, ahol egy vidéki városban egy vagy több vidéki orvos leírt egy esetet, amikor bizonyos nőszemély eleven békáknak adott életet. Hát ez persze több mint gusztustalan, és az én érzékeny kis lelkivilágomnak ez már önmagában is sok lett volna, és persze még fokozódtak a gusztustalanságok a korabeli szemműtét részletes leírásával..Hát mit ne mondjak, nem rossz ötlet alapjában, csak épp valahogy érződik az egész szövegen, hogy egy nem túl régóta író, s a szépirodalmi szövegek írásában még nem túl jártas íróval van dolgunk, aki otthon van a korabeli orvosi, jogi és egyéb szóhasználatban, de akinek döcögősen megy a történetmondás és a cselekménybonyolítás.Na, ezek után azért mégis mindenkinek a figyelmébe ajánlom, hátha valakinek pont ez lesz a kedvenc könyve, és ezúton kérek mindenkit, aki esetleg képes volt megbírkózni ezzel a szöveggel, hogy írja le ide a pozitív avagy negatív véleményét, mert valóban kíváncsi vagyok rá.
Kedvcsinálónak itt a könyv videóajánlója, úgyanis azért nem hagy nyugodni a dolog, hátha velem van a baj..
Márton László cikke a könyvről: Április könyve - Szeghalmi Lőrincz: Levelek az Árnyékvilágból
A Magvető kiadó weboldala a könyvhöz : Magvető- Levelek az Árnyékvilágból
Megjegyzések
Megjegyzés küldése