Gótikus Galaxis

Keresés ebben a blogban

Egy kis zene..

január 18, 2017

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

úgy is régen volt már itt ilyesmi..

Link lekérése
Facebook
X
Pinterest
E-mail
Más alkalmazások

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések

Horace Walpole – Az otrantói várkastély

A mindössze száz egynéhány oldalt kitevő kisregény nem a története, még kevésbé a stílusa miatt érdekes, hanem a toposz miatt amit megteremtett. Bár Walpole sokat merített a korábbi rémhistóriákból, a lovagregények világából, kísértethistóriákból mégis ilyen koncentráltan korábban őelőtte még nem jelent meg a kastélytoposz. Az otrantói kastély alatti zegzugos folyosók, katakombák, sötét alagutak világa szinte sűrítve adja a későbbi rémregények helyszínének ősét, a titkokkal teli kastély alatti világot. A sötétségben véletlenül találkozó, később fontossá váló szereplők, a kastély alatti katakombákból induló sötét alagút, mely a közeli templomba vezeti a menekülő szüzet, Isabellát, lassan megteremtik toposzunk alapjait. Az otrantói kastély történetének középpontjában a gonosz hajlamú várúr, Manfred áll. Az ő kezében futnak össze a cselekmény szálai. Bár gonoszsága nem önmagáért való, hanem érdekei miatt válik gonosszá, s főleg abból fakad, hogy kétségbeesetten próbálja továbbra ...

Egy metafizikus költő, Fernando Pessoa

Egyenlőre csak közzéteszem a Trafik című versét. Most olvastam el. Nincs igazából sok köze a gótikus kategóriához, de annyira érdekes, szerintem érdemes elolvasni, megismerkedni vele. Inkább misztikusnak nevezném. Hát nem is tudom. elég nagy arc volt szerintem ez a fazon, de most annyira nincs időm ezen agyalgatni, csak tetszik. Valamiért William Blake-re emlékeztet erősen. Fernando Pessoa Trafik Tabacaria (Somlyó Z. Fordítása) Nem vagyok semmi. Sose leszek semmi. Nem is akarok lenni semmi. De azért a világ minden álma belém szorult. Szobám ablakai, szobáméi, mely a világ sok millió lakója közül egy emberé, akiről senki sem tudja, ki (s ha tudják is, mit tudnának meg belőle?), egy állandóan járókelőkkel zsúfolt utca titkára nyíltok, egy utcára, amelyet fel nem fog semmilyen gondolat, s amely valóságos, képtelenül valóságos, és bizonyos, a kövek és lények alá temetett dolgok rejtelmével, a halállal, amely penésszel lepi be a falak...

Egy romantikus vers némi gótikus felhanggal

Nos, ezt verset már elég régóta ismerem, de még sosem gondoltam végig mennyire ideillik akár. Vajda János elég fura figura volt szerintem, aki olvasta a róla és a feleségéről Bartos Rózáról szóló könyvet az azért tisztában lehet ezzel. Úgy rémlik Róza írta, valahol meg is van a polcon. Egyébként ennek az embernek is szerintem az volt a nagy tragédiája, mint elég sok férfinek, hogy a nagyon vágyott nő (Vajdánál Gina) helyett elvette a tenyeres-talpas, hozzá nem igen illő Rózát. Aztán persze rájött, hogy mekkora bénaság volt ez és elváltak. Nos, ennyi magánéleti kitérő után el kell, hogy áruljam, hogy ez a vers nem erről szól. Ez szerintem a költő egyik legjobb verse,a Ginához írottak sem éppen rosszak, de ez az igazi Vajda szerintem. Nagyon találó. Egyébként tizenkét évesen éppúgy meghatott, mint most. Ugyanolyan fontosnak éreztem mint mondjuk a Jövendölést Petőfitől, vagy Puskintól a Névánál című verset. Engem már akkor is az ilyen komor dolgok vonzo...

Üzemeltető: Blogger