Csak egy gyönyörű, illatokban, színekben, érzésekben, távlatokban, párbeszédekben gazdag nap. Csak egy nap, amikor arról álmodozom, hogy az idő múlása szempontjából ez a semmi kis szomorúság, amit érzek, még egy porszemnél is kevesebb, hogy semmilyen érzés nem befolyásol semmit a körforgásban. Hogy lehet, hogy az a férfi, akinek elképzelem a napjait, holnap már meg is szűnik létezni, és ha ez a sorsa, akkor ez be is következik. Hogy semmilyen alkímia köztünk nem él örökké. Hogy az emberi kapcsolatok véget érnek és mindez semmit sem számít az univerzum peremén. Hogy a nem létező könnyeimet nincs értelme elpazarolni, mert már nincs sok időm élni és még ki akarom élvezni azt, ami vissza van. Úgy nézni ki az ablakon túli világra, hogy tudom, hogy az életem olyan esetleges, mint annak a macskának, aki átszalad az úton. Mindezt tudni és mégis élvezni ezt a napot, és nem sajnálni semmit. Nem sajnálni az időt és a perceket, melyek súlyosan és értelmetlenül múlnak el, de gyönyörűek mégis, mint ez a nap Nélküled.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése