Tendzin Gyaco számomra az egyik leghitelesebb spirituális tanító még mindig. A dalai láma 2013-ban Ausztráliában (Adelaide) a következőket mondta egy beszéde során a boldogságról:
„Általában a boldogságot az elégedettséggel szoktam jellemezni. A boldogság nem feltétlenül valamilyen kellemes élmény, hanem egy olyan semleges élmény, amely mélyebb boldogságot okoz. Úgy hiszem, hogy a jószívűségből fakadó nyugodt tudat csillapítja a gonosz érzelmeket mások irányába és csökkenti a bizalmatlanságot is. Sosem tekintettem magamat különlegesnek. Ha úgy vélném, hogy különbözök tőletek - például, hogy én buddhista vagyok, vagy esetleg én vagyok Őszentsége a dalai láma, vagy egy Nobel-békedíjas, akkor valójában saját magam számára teremtenék egy börtönt. Ezeket a dolgokat elfelejtem. Egyszerűen csak egy vagyok a 7 milliárd ember közül, hiszen mentálisan, érzelmileg és intellektuálisan ugyanolyanok vagyunk. Amikor a repülőn néha előjön az a bizonyos „gáz” probléma, azt néha nehéz „elengedni”. Ezért alkalomadtán az ember körbenéz aztán így csinál [oldalra dől a fotelban – hatalmas nevetés]. Az elégedettség legvégső forrása bennünk van. Ha helytelen dolgokat cselekszünk, főleg ha bántunk másokat, akkor annak negatív következményei lesznek. Ha segítünk másoknak és boldogságot okozunk nekik, akkor hasznunk származik belőle. Ha erősebb belső tartásunk van és erősebb az élet értelmébe vetett bizalmunk és van célunk, amit el akarunk érni, akkor mindig boldognak érezzük magunkat. Amikor fiatalok vagyunk, akkor ezek a belső értékek még erősen élnek bennünk. Aztán felnövünk és – főleg ebben a társadalomban, amelyben nem sok szó esik ezekről az értékekről, csupán az újság van és a tv, amelyben a sportról, pénzről, reklámról és egyéb anyagi értékekről esik szó – senki nem beszél, senki nem magyarázza el a jószívűség fontosságát. Pedig sok dolog van ami miatt boldogok lehetünk. A 20. század elején és később is sok pozitív változás történt. Azt hiszem, hogy a világon sok rossz dolog van és sok a gond, azonban sok jó dolog is van. Mégis azt tanították, hogy féljünk mindenkitől. És valójában ez megtámadja a boldogság alapját. Mivel társas lények vagyunk, ezért a barátság nagyon lényeges dolog. A barátság a bizalomból fakad. A félelem és a bizalom ellentmondanak egymásnak. Minél több a félelem, annál kevésbé lehet kiépíteni bizalmat. Félelemmel hogyan lehet barátságokat kötni? A nagy városokban sok ember él, de mindenki csak magára gondol, önző a látásmódjuk és nem törődnek a szeretet érzésével. Túl nagy a versengés és az irigység. Az irigység bizalmatlanságot szül, a bizalmatlanság pedig frusztrációt és félelmet. Ebből automatikusan keletkezik a magány érzete. Tehát a magány érzete nem a környezet eredménye, hanem a saját mentális hozzáállásunk következménye. Azt hiszem, hogy képesek vagyunk arra, hogy mélyebb tapasztalatra tegyünk szert a saját életünkről. Tegyünk egyfajta fogadalmat, hogy mostantól egy új személy leszek. Ugyanaz a test, de egy új személy.”    |
Megjegyzések
Megjegyzés küldése