" Ez a szerelem. Vagy elrejtőzöm előle, vagy elszököm. Akár egy lázálomban, úgy nőnek köröttem a börtön falai. Gyönyörű álarca megváltozott, de mint mindig, most is az egyetlen. Mit érek talizmánjaimmal: a rímes gyakorlattal, a hevenyészett műveltséggel, inaskodásommal a nyelvben, amelyen a zordon Észak énekli meg tengereit és kardjait, a barátság derűjével, a Könyvtár folyosóival, az egyszerű dolgokkal, szokásaimmal, anyám ma is ifjú szeretetével, halott őseim katonás árnyaival, az időtlen éjszakával, az álom ízeivel?
Időm mértéke már csak ez a veled vagy ez a nélküled.
A korsó már eltörik a kúton, az ember már felriad a madarak énekére, már nem látszanak az ablakon kinézők, de a sötétség sem hozott enyhületet.
Tudom jól, ez a szerelem: az aggódás és a megkönnyebbülés, hogy hallom-e vagy nem hallom a hangod, a remény és az emlék, a változékonyság borzalmában élni.
A szerelem ez, mitológiáival és hiábavaló kis varázslataival.
Van egy utcasarok, ahol nem merek befordulni.
Hadseregek, kósza hordák lesnek rám.
(Ez a lakás nem is létezik, hiszen ő sose látta.)
Egy nő neve árulkodik rólam.
Egy nő fájdítja minden porcikámat. "
Jorge Louis Borges: Fenyegető veszély /Somlyó György fordítása
Megjegyzések
Megjegyzés küldése