Parma Violets..

Tegnap arra gondoltam, hogy nemsokára meg fogok halni, és még sosem voltam Japánban, hogy nem mentem végig Edo utcáin, amiken Muraszaki egykor végigsétált. Hogy még nem voltam Kambodzsában és nem láttam a saját szememmel Angkor romjait. Meg fogok halni, és nem ültem Finnországban a fenyők alatt egy tó partján a sarki fényt figyelve. Hogy sosem voltam San Franciscoban és Chicagoban. Hogy ott voltam Angliában és nem mentem el megnézni a Towert, ahol Boleyn Annát lefejezték, és a hidat, ami alatt Hasfelmetsző Jack gyilkolt. Hogy nem voltam Szentpéterváron és Moszkvában és a Krimi-félszigeten. Hogy nem láttam Prágát és Amszterdamot. Már nincs sok hátra és annyi mindent nem mondtam el, amikor kellett volna. Arra gondoltam, hogy meg fogok halni, és még mindig nem festettem le és rajzoltam ki magamból, ami bennem van. És arra is gondoltam, hogy a könyv, az életem története, ami a fejemben van, sosem lesz már papírra vetve. Hogy elmúlok és mindazt, amit átéltem és szerettem már senki sem fogja elolvasni, de még csak nyoma sem marad. Hogy sosem lesz gyerekem, akinek elmondhatnám, hogy milyen hibákat ne kövessen el, akit jobban szerethetnék, mint önmagamat. Azokra a férfiakra gondoltam akiket szerettem és nem mondtam el nekik, hogy mennyire fontosak voltak nekem. És azokra gondoltam, akikre annyira vágytam, de akiket sosem érintettem meg és már nem is fogok, mert még akkor se mertem kezdeményezni, amikor biztos voltam benne, hogy ők is szeretnék. Arra gondoltam, hogy már sosem fogom megvenni magamnak azt az ibolya illatú parfümöt, aminek olyan illata van, mint a Parma Violetsnek. Istenem mindjárt vége lesz, és még sosem szeretkeztem a horvát tengerparton a homokban, vagy egy mezőn a virágok között, pedig számtalanszor megtehettem volna. Sőt pont azokkal nem szeretkeztem soha, akikhez igazán vonzódtam. Annyi mindent nem tettem meg, amire vágytam és most már nem is fogok. És igenis bánom, mindennél jobban bánom az elmulasztott lehetőségeket, a ki nem mondott mondatokat. Az időt, amit nem lehet megállítani, a múltat, amit nem lehet meg nem történtté tenni. Az ajtókat, amiket bezártam magam után és tudtam, hogy sosem fogok visszatérni. 

2011, Harkány